A Magyarország egyik jelképének számító puszta kialakulásában, arculatának formálásában a folyóvizeknek meghatározó jelentősége volt. Az egykor ligetes sztyepp terület a Berettyó és a Tisza szabad árterületét képezte. Gazdag természetes élőhelyei az ártéri erdők és ligetek, az újjáélesztett mocsárvilág, vagy a világ egyik legnagyobb mesterséges halastó rendszere alkotta vizes élőhelyek. A mocsarak és tavak madárvilága Európai szinten is kiemelkedő jelentőségű, a madarak fészkelésének és vonulásának helyszínei. Nemzetközi hírű a Hortobágyon átvonuló darvak és vadludak látványa.
Az emberi megtelepedés réz és bronzkorra visszanyúló nyomait őrzik a mesterséges eredetű természeti és kultúrtörténeti szempontból is rendkívül fontos kurgánok. Ezeket a köznyelv kunhalmoknak nevezi, melyek lakódombok, sírhalmok, határ és őrhalmok voltak. A török hódoltság korában elpusztult falvak emlékei a templomromok, s e korból maradtak ránk a pusztarészek elnevezései.
A szilaj állattenyésztés, a magyar szürke marha, a racka juh, a mangalica sertés tenyésztésének hagyománya elevenen él napjainkban is. A puszta jelképének számít a hortobágyi ménes, melynek hírnevét a nóniusz lófajta és a csikósok virtuóz lovas művészete teremtette meg. A hagyományőrző magyar lovas kultúrát testközelből a Mátai ménesnél ismerhetik meg a látogatók.